Három és fél nővér
Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamara

CSEHOV, PETRUSEVSZKAJA, REZA DE WET, ULICKAJA ÉS

SZVETLANA ALEKSZIJEVICS ALAPJÁN ÍRTA: SELMECZI BEA

HÁROM ÉS FÉL NŐVÉR

EF-ESZ-TÉ (Független Színművészek Társulata), Felvidék

Életművésznők a XX. században, avagy szamovár-szonáta dalokkal, négy tételben. Négy névnap, négy világvégi pillanat, de a Prozorov lányok és Natasa túlélnek mindent. Vagy majdnem mindent: a cári Oroszországot, az államosítást, a hruscsovi éra hétköznapjait és az ezredforduló változásait. Mi történik a három nővérrel, miután Csehov darabja véget ér? Valósággá válik-e az álom? Vagy az idő fogaskerekei porrá zúznak mindent: karriert, haszonvágyat, szerelmeket? S mi marad? A vidéki melankólia bája, a sóvárgás, és a boldogságra való képtelenség. Szomorú? Nem! Sírnivalóan nevetséges.

Rendezte: Rédli Károly

Dramaturg: Varga Emese

Díszlet és kosztüm: Kubicka Viktória

Zenei rendező: Lakatos Róbert

Az előadás hossza 1 óra 30 perc, szünet nélkül.

A VIDOR színházi versenyprogram előadásának időpontja:

2025. augusztus 29. (péntek) 17.00

Krúdy Kamara

A szenvtelenség és együttérzés konceptusától a távolságból való együttérzésig. Miközben Csehov-szemüvegemet élesítettem fel-felpróbálgatva kollégáinkét is, hogy jobban lássam szerzőnk emberképét és jobban értsem, hogyan is fér meg a látszólag szenvtelen emberábrázolás a könyörülettel, egy friss színházi élmény új látószöget nyitott. Nemcsak arról bizonyosodtam meg újra, hogy Csehov kortalanul és határtalanul hat, hanem ismét kiderült: nyelv híján is megadatik a kulturális közösség. Tud csehoviul írni egy nő, ráadásul egy magyar írónő. Selmeczi Beának nem ez az első oroszos témájú munkája, adaptálta már például Ulickaját is. Már a cím is remeklés: Három és fél nővér. Színművükben, ebben a magyar női Csehov-továbbírásban a nővérek és Natasa tovább élnek, egészen a putyini éráig. A dácsában Irina névnapján rendre összegyűlve támogatják egymást és civakodnak, alkalmazkodva egymáshoz és a későbbi korokhoz. Remek koncepció a négy női sorson és sorsközösségen át, melynek során a sógornők-nővérek összecsiszolódnak, Natasával csökken köztük a távolság, s a szerzőnő – ötödikként – beleérez, kinek mi juthat osztályrészül. Selmeczi Bea támaszkodik idősebb orosz pályatársnőire, Petrusevszkajára, Ulickajára, Alekszijevicsre, visszafordítva az eredeti Prozorov-lányokra az ő Csehov-utánérzéseiket. Lírai, groteszk, kisrealista – és elszabaduló ezredvégi tobzódásnak vagyunk tanúi mindennapjaink zűrzavarában a szinte változatlan szőnyegek közt, s hol előkerül, hol eltűnik egy szamovár.

Gilbert Edit

(Az egész tanulmány ősszel jelenik meg oroszul egy nemzetközi Csehov-konferenciáról szóló kiadványban)