Aug. 27 - Szept. 4.


INTERJÚ SZULÁK ANDREÁVAL, AKIVEL A VIDOR FESZTIVÁLON TÖBB ALAKOMMAL IS TALÁLKOZHATNAK A NÉZŐK

A színpadi kémia fontos dolog

Szulák Andrea háromszor lép színpadra augusztus végén Nyíregyházán


Augusztus utolsó két napját Nyíregyházán tölti Szulák Andrea, a közkedvelt művésznő ugyanis két alkalommal a Menopauza című előadásban lép fel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, közben 31-én a Bencs Villában a Többszemközt est vendége lesz.


Mindenkivel megeshet – mármint ha nő, és elmúlt annyi… Ez áll a Menopauza beharangozójában. Tabudöntögető előadásra számítsunk?

Sokáig tabu volt a téma, de a világ változik, a tabutémák is átalakulnak, nyíltabbá, kommunikatívabbá, átláthatóbbá válik az életünkben sok minden. Ez részben jó, részben nem, de elkerülhetetlen.


A Menopauza az alkotói szándék szerint nemcsak a közvetlenül érintett nőknek szól, hanem a férfiaknak is. Nekik azért, hogy jobban megértsék a hölgyeket?

Ha ön azt hiszi, hogy nem létezik férfi menopauza, akkor ön téved. Igenis létezik. Persze ennek a klinikai tüneteit felsorolni nem én vagyok szerintem a legmegfelelőbb személy, de létező dologról beszélünk. Nyilván fontos a nők számára, hogy a férfiakat rávegyük a nagyon nehéz pillanatokat okozó tünetek megértésére és elfogadására, s megértessük: nem feltétlenül ment el az asszonykájának az esze; s hogy a kedves aranyos teremtésből, akit feleségül vett, adott esetben miért lesz olykor elviselhetetlen sárkány. A változó kornak ugyanis nagyon komoly fizikai, lelki és egyéb tünetei vannak.


A világszerte hatalmas sikert arató színdarab egyesek szerint inkább revü, világslágerekkel, mint musical. Ön is így látja?

Eredetileg a musical a műfaji meghatározása. Revü? Annak ennél közönségesebb formái vannak szerintem – én voltam revüsztár is –, ott más szempontok fontosak. Ez inkább a két műfaj határán mozgó zenés kalandozás, amelyben vannak olyan mélyebb pillanatok, melyek a revü műfajára egyáltalán nem jellemzők. Zenés, táncos, szórakoztató színdarab, s nem akar több lenni annál, mint ami.


Lehet, hogy éppen ez a sikerének egyik oka?

Azt, hogy mi a siker titka, nehéz megválaszolni. Szerintem a nézőkben, nőkben és férfiakban egyaránt van egyfajta „aha” élmény, azaz hogy nem csak neki, nem csak a feleségének van ilyen problémája. Talán arra is gondolnak: jaj de jópofák a színésznők, akik fel merik vállalni, és öniróniával, kedves humorral, időnként drámaian nyilatkoznak a témáról. A férfiak, akik esetleg úgy ültek be a nézőtérre, hogy „na már megint mire hívtál el anyukám?”, nagyon jól szoktak szórakozni, és megkockáztatom: sokkal többet megértenek ezután a női lélek rejtelmeiből.

A siker titka emellett, hogy mi négyen (Hernádi Judittal, Tóth Enikővel és Náray Erikával) nagyon szeretjük egymást. Jómagam nagyon hiszem, továbbá erős és fontos dolognak tartom a színpadi kémiát, a szó legtisztább értelmében. Itt olyan művészek találkoztak, akik a színpadon kívül is jó kapcsolatot ápolunk, kedveljük egymást, támogatóan, elismerően viselkedünk egymással. Ezek nagyon fontos szempontok négy nő esetében, akik között létezhet egyfajta rivalizálás…, hisz tudja milyenek a nők!


A férfiak között is létezik szerintem…

Ha ön mondja… A próbák alatt kiderült, itt a szeretet uralkodik és egyformán gondolkozunk. Valljuk be őszintén, elég ritka helyzet.


Színpadi létük nem sétagalopp, keményen kell dolgozniuk: játszanak, táncolnak, énekelnek – vibrál a levegő is.

Én mindig nagyon szoktam haragudni, amikor bizonyos körökben lenézően nyilatkoznak a zenés színházi műfajról, holott meggyőződésem, hogy ezerszer nehezebb, mint prózát játszani. Tudom, mert van módom mindkét műfajban színpadra lépni, A prózában az ember figyel az alakításra, a pontos szövegtudásra meg néhány lelki tényezőre, de a zenés darab esetén emellett a zenére, a mozgásra, a táncra is koncentrálni kell: hihetetlenül komplex a feladat. A bukta lehetősége is jobban benne van – könnyebb észrevenni, ha nincs minden a helyén. Legyünk őszinték: a zene alapvetően egyfajta külön formai nyelv, kifejező eszköz, ami plusz hozzáadott értéket képes nyújtani azon túl, hogy elmondjuk szépen, okosan, ügyesen, átéléssel a szöveget.


Melyik Szulák Andrea legerősebb énje? A színész, az énekes vagy a műsorvezető?

Rengetegen kérdezik ezt tőlem. Minden egyes koncertemen el szoktam mondani, hogy az én tanult hivatásom, tehát az a nyelv, amit én alapvetően beszélek, az az éneklés. Ezt tanultam, erről vannak a végzettségeim. A színház az szerelem, izzó, szenvedélyes szerelem, ami több mint húsz éve nem múlik el.


Sok fellépése közepette Nyíregyházán augusztus 30-án és 31-én a Menopauza előadásban láthatjuk, közben 31-én a vendégem lesz a Bencs Villa Többszemközt című műsorában. Jó visszatérni a színpadra?

Azért is jól esett a pár napos pihenő, mert hihetetlenül boldog és büszke vagyok arra, hogy rengeteg a feladatom. A másfél éves leállás senkinek, így nekem sem tett jót, szerencsére sokfelé várnak, így az elmaradt koncerteket és színházi előadásokat pótolnom kell. Nemcsak a dolgozás része hiányzott, hanem a találkozás a szeretett kollégáimmal, s az az alkotási vágyam, ami engem hosszú évtizedek óta az előadóművészeti pályán tart. Szeretettel megyek, nagyon várom a nyíregyházi fellépést, a közönséggel való találkozást.


Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes


A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.